Reggel egy kis futás, reggeli, majd csavargás Chamonix-ban. 

Aztán dél körül elsétáltunk a Chamonix-i temetőhöz. Még tavaly olvastam két könyvet az Annapurna első meghódításáról és az Ég és Föld c. könyvet. Akkor döntöttem el, hogy ha mégegyszer eljövök ide megnézem hol nyugszanak a Chamonix-i túravezetők. A városhoz közel mégis olyan békés volt ott minden. Hirtelen nem jutottak eszembe az Annapurna megmászói, mindenestre 1-2 név a sírokon ismerős volt. Ahogy néztük az évszámokat még inkább nyilvánvalóvá vált milyen veszélyes sport ez a mászás. Sok síron láttunk képeket, sílecet, karabínert, minden olyan eszközt, ami a hegyekhez köthető.

Íme néhány kép:

És az esti futás...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.