Köszönöm a szereplőknek, sokat kellett mozogniuk.

A kamerám üldözzön titeket.

Pásztói SZESZ from szasza on Vimeo.

Hát eltelt egy év!
Sok minden történt. A nagy fogadalmak azért többnyire nem váltak valóra, sőt kifejezetten nem. No de sebaj előre tekintek. Történtek, más jó klassz dolgok. Majd minden sorjában.
Viszont most hirtelen belecsaptam egy olyanba amit még sose csináltam.

Egy hétig meglehetősen visszafogottan étkezek. Csak úgy. Aztán meglátjuk mi sül ki belőle. Év eleji tisztítás? Lehet..

Hétfő: Reggeli: Kakaóstej, Ebéd: Borsóleves, natur saláta (öntet, sajt nélkül) Ucsi: Amaránt, 1 narancs Vacsi: Főtt karfiol, újhagyma, pestoval, szárított paradicsom és pár szem szőlő +1 kiwi.

Kedd: Reggeli: Kakaóstej, 1 banán. Tízórai: 1 alma. Ebéd Fetasaláta + 1 narancs

 Folytatjuk...

 Azt találtam ki, hogy 2011-ben változtatok pár dolgon:

Legyen ez egy "To do" lista:

- január, február étkezési szokások reformálása

- kevesebb alkohol

- 3 perc 1 km-n

- 3 óra maratonon

- több bringa

- havi 2 úszás

- 70-75 kg közötti testsúly elérése

- kevesebb net (de ezt hogy mérem?)

- havi 2 könyv

- több mosoly a pénztárosoknak

- Tardosi felújítások folytatása

- HHH- time lapse fotó

- több házimunka, sőt kifejezetten rendszerető leszek

- kevesebb kávé

- több like a facebookon :-)

na még formálódik...aztán kipipálom :-)

Már egy jóideje kacérgodom a gondolattal, hogy beiratkozok egy fotótanfolyamra. Nos november elején ez is megtörtént. Valahogy rábukkantam a neten a Zebrart társulatára és megkérdeztem Krisztát, kíván-e csatlakozni. Kívánt!

A csoportban 8 tanulni vágyó van. 6 lény és két fiú, így az ivararányra nem lehet panasz. Amúgy meg mindenki jófej. Két srác vezeti a stúdiót Morten és Csaba. Ők is jófejek.

Valahogy úgy kezdődött a történetük, hogy voltak valami naplemetét fotózni, aztán felmerült bennük a "milyen jó lenne ha..." Aztán összehozták, csináltak egy stúdiót, vannak megrendeléseik és nyitásuk óta több csoport mentális képzését is magukra vállalták. Érvényesül náluk a közösség formáló ereje, így szerintem jó választás volt, hogy hozzájuk jelentkeztem.

A hétvégén volt az 1 éves születésnapi partyjuk, ahol azért látszott a baráti fotóstársaságuk is széles.

Idáig 2 workshop is volt, az első a Szabadság-hídon:

Zebrart werk (long) from szasza on Vimeo.

A hétvégi workshop, amúgy a várban volt:

Tetszik ez a vonal, követni fogom.

A hétvégén egy Budapest melletti településen voltam disznóvágáson. A helyiek nem apróztál el, a 3 disznó legnagyobbika 260 kiló körül lehetett. Szuper volt, nagyon jól éreztem magam.

A munka mellett volt egy kis időm erre:

Disznóvágás 2010 from szasza on Vimeo.

 Nagyjából a múlt héten döntöttem el, hogy a maratont erre az évre hanyagolom és olyan rendezvényekre megyek el amihez kedvem van. A Less Nándor 35, a tatabánya 30, majd az azt követő 30 + -os bejárás után döntöttem el, hogy bevállalom a Piros 85-t.

A félmaratoni felkészülés miatt nem igazán futottam terepen és hosszút sem, a 88,5 km-es táv pedig kellően hosszú ahhoz, hogy 10.12 óra alatt többször megboruljak és talpra álljak. Igazán semmibe sem bíztam, ennek ellenére elidegenítettem Athosz/Future stratégiáját, azaz lassú kezdés és ebből valahogy majd lesz valami. Ennek megfelelően az órámat 151-es max pulzusra állítottam, ha elérem lassítok, ha 145 alá megy akkor gyorsítok.

A rajt színpadias volt, fúvósok, kolompolás, kamerák sortüze. Ennek a pulzustaktikának a rajtban éreztem hátrányát, mindenki elrohant hátulról néztem a távolodó tömegeket. 

A Nagy-Kevély-re már gyalogoltam, 56 perc alatt értem fel.., Misi és Gergő mögött. Csobánkáig gyakorlatilag együtt haladtunk, aztán én egy gyorsabb frissítéssel elhagytam őket. A Tölgyikrekig hol gyalogolva hol kocogva haladtam, már itt elkezdtem érezni a lábamat, amai nap nem lesz egyszerű feladat. A Dömös előtti Szőke-forrás völgy valami csoda. Hátam mögött volt a nap, előttem a barna levélrengeteg és szépen elegánsan hullanak le a falevelek a fákról. Fantasztikus látvány volt! Dömösre 3.01 perc alatt érkeztem meg.

Gyors vízpótlás és suhantam tovább. csatlakozott mellém ráspoly, akivel együtt mentünk a Szakó-nyeregig, és tempós gyaloglással 4:10 re értem Dobogókőre. Valaki mondta, hogy 5 percre van előttem Lúdtalp, ismerem Lúdtalp lejtőfutási képességét, így nem éreztem veszélyét hogy utolérem.  Pilisszentkeresztre ripsz-ropsz lecsorogtam, majd tölthettem volna a kulacsomban de nem tettem. Az Iluska forrás előtt el is fogyott a vízkészletem. A Kopár csárda (5:56) előtti fenyves üdítő színfoltja a Pilisnek. Futásilag viszont igen kemény terep, folyamatosan hullámzik. Sanyiék vártak a kopárnál, egy gyorsat depóztam és mentem tovább. Vélhetően a só amit ettem eléggé eszenciás volt mert egy jó negyed órát fájt tőle a gyomrom. a Villa Negránál volt emiatt egy kis bajom, de hamar túllendültem rajta. Itt utolértem pepét és Jakus Bélát, akik az emelkedőn nem jöttek velem.

Nagykovácsiig nem ettem sokat, 1 gélt meg egy csokit, illetve dobogókőnél 1 banánt és 1-2 almadarabot valamint aszalt gyümölcsöt. És akkor megkaptam az előreküldött csokijaimat. Fogalmam sem volt hogy hova fogom tenni, de nagy nehezen betuszkoltam az övtáskába és kezembe vettem a fejlámpát...15:50 kor. Innen a terep ismerős volt. Itt játszottam el a gondolattal, hogy 2:40 percem van, hogy beérjek 10 órán belül Budaörsre. Sima ügy, de tényleg.

Útközben kocogok szembe jön egy arc.

- Hány kilométerre volt a rajt?

- kb 68.

- De most tényleg!

- Mondom 68!

- Nee!

- De-de! (aztán csönd)

- Hány napja?

- Reggel indultunk és az egész 88 km. (aztán én el, hátranéztem és még mindig nézett)

Ha nem történik valami gebasz, vállalható a 10 óra. Akkor ennek meg kell lennie. Ennek megfelelően kiszámítottam és szintén kontrolláltan mentem. Lehet nem kellett volna, de ennyi kényelem nekem is jár. Sisi pontja vittel el nálam a csillagos ötöst! Profi! A Nagy-hárshegy oldalán kezdődött a naplemente. Gyönyörű narancssárga fényben ragyogott minden. Jakus Béla a kilátó oldalán ért utol, kapacitált, hogy nyomjuk meg, én meg nyugtattam, hogy menjél csak meglesz ez így is. Aztán legurultam makkosig és lassan felkapcsoltam a lámpát. Az a húzós emelkedő már nem kellett volna utána meg az a köves lejtő sem. Néztem az órát és a köves résznél kicsit el is bizonytalanodtam, hogy ki fogok csúszni. No és akkor mi van? :-) Az aszfaltra kiérve felsóhajtottam, hogy ennek a napnak itt lassan vége, pipa és egy lendületesebb futással begurultam a célba. 

Nagyon szuper nap volt! Igen a vége azért már fájt, bőven elég lett volna Nagykovácsiig menni, csak rossz távra neveztem :-) Azt gondolom ilyen edzettség mellett ezzel a taktikával kijött ami kijöhetett. Várakozáson felül. 

Judit is behúzta 11:43 alatt! Kemény!

Részletek:

http://connect.garmin.com/activity/54890138

P85fly from szasza on Vimeo.

Húúú de jó volt! Tényleg valami olyasmit éltem meg, amit már igen rég. A hatása még ma is kitart.

Egy rövidebb távra mentem és pont elég volt. A nagyok a terepfutó kupa 61 km-es etapján méretteték meg magukat. Így én is megvártam a rajtjukat és együtt indultunk el. Az elején talaj menti fagy majd kis dagonya színesítette utunk. Kopival és Áronnal mentünk Ódorvárig, majd magányosan telt a következő 17 kili. Éppen ezért nehéz is volt hajtani magam, nem volt versenyhelyzet...azért sikerült egy lendületes futást összehoznom. Bár olykor bizonytalankodtam egy-egy jelzsé követésénél, de sikerült nem eltévedtem. Ritka dolog ez :-) A kiejtett csokispapír esete is vicces volt. Pont ellenkező irányba fújta a szél és én meg szaladtam utána, ugráltam rá, de csak nem értem utol. Aztán kicsekkoltam a 16-os táv céljánál, ráírták az időt majd monták hogy bocs az 100 méterrel arrébb van. Mindegy, maximálisan elégedett vagyok, 6 percen belüli átlagtempó egy olykor bokáig sárban süppedő, de alapvetően jól futható terepen.

 Saját mérés 3:25, papír szerint 3:29.

Lakik a lakásunk előtt egy mókus. Gyakran látom sasszészni a villanyvezetékeken. Gondolkodok rajta hogy csinálok neki egy kis etetőt a téli időszakra. Most van elesége bőven. Belátható távolságon belül több diófa is a kedvére való. Képünkön éppen a reggelijét lopja :-)

 A kép azért annyira rossz, mert kameráztam és abból vágtam ki a képet!

A kis murit követően a barátommal egy szobában aludtunk. Olyan éjjel 2 lehetett, barátunk felébred kimászik az ágyból, és határozott léptekkel elindul az ablak és a cserépkályha közötti fal irányába. A félhomály fényében megbotlott az útjába helyezett táskában és egy bazdmeg hagyta el a száját. Ahogy esett a cserépkályhának, kezével kapaszkodni akart valamibe, de becsapta kezével a nyitott ajtót. Megkérdeztem, hova megy, mire ő, pisilni. Felálltam kivezettem, visszafeküdtem. Csörömpölés a konyhában, kikiáltok kapcsold fel a lámpát. Kapcsolgat valamit úgy fél percig kitartóan, de csak nem jön a fény. Próbáld a bejárati ajtó mellettivel. De csak folytatja kapcsolgatást ott ahol eddig. Felállok, felkapcsolom, majd megörül és ajtót tévesztve bemegy a fürdőszobába..Próbáld a másik ajtón :-)

 Úgy kezdődött az egész, hogy elmentem a kert végébe almáért. Alma nem volt a fán, de a földön sem. A vadak kibe járkálnak, gondolom ide jöttek desszertért. Aztán a fa alatt nem volt nehéz észrevenni a focilabdát. :-) Aztán jól feldolgoztuk :-)

Most így szarvasbőgés idején nem csak csordába mozognak..egyszerűen mindenhol ott vannak:

 Chamonix, buszpályaudvar, várakozással teli indulók:

 Készült pár csapatkép az indulókról

Majdnem mindenki ott volt a 42 indulóból. 

 Reggel egy kis futás, reggeli, majd csavargás Chamonix-ban. 

Aztán dél körül elsétáltunk a Chamonix-i temetőhöz. Még tavaly olvastam két könyvet az Annapurna első meghódításáról és az Ég és Föld c. könyvet. Akkor döntöttem el, hogy ha mégegyszer eljövök ide megnézem hol nyugszanak a Chamonix-i túravezetők. A városhoz közel mégis olyan békés volt ott minden. Hirtelen nem jutottak eszembe az Annapurna megmászói, mindenestre 1-2 név a sírokon ismerős volt. Ahogy néztük az évszámokat még inkább nyilvánvalóvá vált milyen veszélyes sport ez a mászás. Sok síron láttunk képeket, sílecet, karabínert, minden olyan eszközt, ami a hegyekhez köthető.

Íme néhány kép:

És az esti futás...

A reggeli ébredést követően, a helyi pékségben vettünk friss bagettet és croissantot. Elszürcsöltük a kávét, legurítottunk egy Green Magmá-t, majd bevettünk 1 Magne B6-ot.

A csajok elmentek sétálni a fiuk meg elmentek kocogni. Én rettentően kíváncsi voltam, hogy normál nem leharcolt állapotban milyen az út Vallorcineból- Chamonix-ba. Tavaly a 18 km 6 és fél óra tettem meg a távot, igaz sajgó lábakkal, esőben sötétben elcsigázva. Misiék kitettek Vallorcineban, majd ők elmentek a Col De Montetshez. Ők onnan indulnak. A táv mindössze 4 km oda, folyamatos emelkedéssel. 25-26 perc alatt át is értem, majd jött a kaptató 1460 m-ről 2000 méter fölé kell felmászni. Útközben feltűnt előttem Kilian Jornet is. Kicsit átmozgatott. Próbáltam utólérni, meg us közelítettem, de gyorsabb volt ez a tempó mint ahogy végigbírtam volna. Így maradt a távoli kamerázás. Már az emelkedőn elértem Sanyiékat, innen együtt folytattuk. Egy elágazásnál tanakodzunk, merre tovább, aztán úgy döntöttünk felmegyünk a 2360 métere levő tóhoz. Nagyon szép rész, gyönyörű!

Innen visszaereszkedtünk az elágazáshoz és én hátrahagytam Sanyiékat elfutottam a La Flegerhez, majd a virágos étteremhez. Itt ültek a Juditék, megvártam Sanyiékat és együtt lefutottunk Chamonixba. a mért rész 2:30 ra jött ki, videózgatva, de tempós futás mellett.

Összesen 21 km-t írtam a naptárba olyan 1350 m szint mellett.

Délután lementünk átvenni a rajtcsomagot, találkoztunk a többiekkel. Kezdődik a versenyláz, a résztvevők izgulnak, a kísérők meg élvezik. Remek hely ez. Már csak 2 nap.

 Reggel 6:15 kor indultunk el Budapestről. A 9 személyes Fiat Scudoba 6-an kerültünk, + a csomagok. Mindenki annyi cuccot hozott mintha 3 hétre utaznánk el. Pedig csak 6 napra jöttünk. Mindenesetre elfértünk így is. A Scudo nem egy erőgép és hát a sebessége sem nyűgözött le. Azért jó egy ilyen jármű hosszabb utakra. Chamonix-ba ez volt eddig a leghosszabb utunk. Kicsit keveregtünk is Zürich környékén, meg még egy-két helyen. A PTL rajtjára pont...,olyan fél 11 re értünk ide. Hosszú volt, mint mindig. AZ 1500 m magas Forclazról olyan 1000 méterre csorogtunk le Trientbe. Látszik, hogy a fékeket a Pó síkságra tervezték, rendesen elment a lejtő végére a fékhatás. :-( Kicsit meg is álltunk fékszellőztetésre. 

Este elfoglaltuk a parcellázott konzervdoboz jellegű appartmant. 6-an kicsit szűkös, de közel a cél, csak 300-400 méter hotizontálisan és 100 méter vertikálisan. :-)

Erkély nincs az ablakból ez látszik, Szembe a Mont-Blanc.

 Technika és hagyomány:

Mindenkinek megvan a perverziója.

Nekem is.

Felújítás from szasza on Vimeo.

Józsi szemfelnyitós blogjával egyidőben voltam a közértben vásárolni, vettem pár zöldséget és 1-2 zacskó halat. A makréla az egyik kedvencem. Tegnap este aztán neki is álltam elkészíteni a makrélát.

A hal kapott olivás fokhagymaöntetet, petrezselymet, sót, citromot. Majd betekertem alufóliába, és a kis kert grillre rátettem sütni. A faszén elég nehezen indult be, így inkább lelocsoltam vízzel és beraktam a sütőbe grillezni. Először alufóliában aztán anélkül. Az egész kapott egy kis pestos salátát és már tálalható is volt a bor mellé. Gyors, egyszerű, egészséges!

Szeretem a mákostésztát. A kollegák rendelnek valami kiszállítós cégtől, így megkértem őket, hogy szóljanak, ha rendelnek. Szóltak, én pedig fenntartottam igényemet a mákostésztára. Az ára 890 Ft. Eszembe jutott a Pulp fiction egyik pillanata, amikor is a koktélt rendelik igen borsos áron. Nos én is így voltam a mákostésztával. 890 Ft egy mákostésztáért, ennek nagyon kell tudnia valamit. Megelőlegezve a bizalmat adtam egy ezrest a kolleganőnek, hogy fizesse ki a jó mákostésztát jattal együtt. Bő óra múlva jött is futár. És megkaptam az áhított 890 Ft-os mákostésztát. Hát leírhatatlan élmény, gyakorlatilag egy müanyagdoboz félig pakolva tésztával (nem is szélesmetéltel) hanem csak valami nemistudom mivel, a teteján meg egy leheletnyi finom mák. Egy-két nagyobb összeragadt cukordarab pihent a mákágyon. Mákágyon...

Nagy vétel volt, tényleg, el is határoztam, hogy 890-ből veszek tésztát, meg cukrot és mákot, majd meghívom pár haveromat egy esti vacsorára.

Szeretem Jimi Hendrixet, meg Stinget is. Az egyik kedvenc muzsikám a Little Wings. Többször elképzeltem, hogy milyen képi világot alakítok ehhez a számhoz. Többféle verzióját hallottam már, aztán rábukkantam erre a gyöngyszemre. A maga nemében zseniális.

A majdnem család (a francia válogatott mezes kongás kissé kilóg a sorból) vasárnapi ebéd után összeül jammelni. A banda vélhetően a öttagú, a srácokat kiküldték a kertbe focizni, a mosogatásból meg behívták a két hölgyet, hogy hozzátok a mi a kezetekbe van. A csapat teljes. Időközbe azért majdnem belealszanak, de süti mellé bizonyosan kávé is jár, tartja a lelket. Szeretnék azért egy ilyen ebédre elmenni, megtapsolnám.

Itt a vége fuss el véle. Amilyen hosszú időre terveztem olyan gyorsan adtam el. A költözés is pikk-pakk:

koltozes from szasza on Vimeo.