Disznóvágás 2. rész
2010.02.12. 21:34
Idővel az üstben a víz felfort, kis gázos rásegítéssel. A szép megtermett disznót beemeltük a teknőbe. Akkurátusan 2 láncot behelyeztünk a disznó alá, ez szolgálta, hogy forgatni tudjuk a teknőben. Jó a kérdés minek ez a hercehurca. Hát a forrázás miatt. Persze! Erre ugyan rögtön nem jöttem rá. Azért szót érdemel a teknő is. Nos, jókora darab, szerintem öregebb mint én és egy fából van kifaragva. Remekmű. Ebbe került a disznaja. Fort a víz és mi azt lelkesen locsoltuk rá forgattuk és a kaparóval dörzsöltük a szőrét. Jött volna jobban is, ha jobban kaparjuk és ha forróbb a víz. Hirtelen az a kép ugrott be előttem, ahogy valamelyik régi Bruce Lee filmben edzés gyanánt egy mozdulatot végez. Kocsit mos vagy ilyesmi, persze lehet hogy nem is Bruce Lee film volt, de karatézott. Gyorsan elfáradtam. Tesóm, Gabi látta hogy nagyon küzdünk, hozta is hirtelen a tálca felest. Jól csinálta. Pont időben. Megittuk és jött a rendvas. Összeszereltük és fekvő pozicióban ráakasztottuk a malac két hátsó lábát. Ez volt szerintem e legkeményebb momentum. 183 kg + vas négyen. Bence közbe fotózott, így nem tudom mennyit emelt. Szóval ez a művelet eltartott vagy 10 percig. Ekkor átadtuk a terepet a böllérnek. Pörzsölt mi sikáltuk kefével. Semmi perc alatt félbevágta, kiszedte a cuccot.
Nos, így nézett ki még a cucc kiemelése előtt.
Aztán tovább hordtam a vizet, megint főztünk és elkezdődött az aprítás, cafatolás, darálás. És közben jött a régen várt reggeli. Sült vér hagymával, de előtte egy stampedli, csak az íze miatt. Ennél a pillanatnál bontottam fel az első sört, de a nagy hideg miatt már ittam boros teát is.
Belerepült az üstbe a hurkának és az abált szalonnának való. Aznap jó kedve volt mindenkinek, Öcsi csak nevetett felkészületlenségünkön. Telt múlt az idő, mi güriztünk bőszen. Ittunk, ettünk. És akkor végre megjött Sanyi. Welcome drink. Neki az volt a feladata, hogy a tepertőt süsse. Jól csinálta. Bence darált, a anyukám, Judit, Edina,Tesóm meg a konyhában szorgoskodott. Igaz ő csak töltötte a poharakat. Igazi csapatmunka volt. Szóval így teltek az órák, tényleg hajtós volt. Öcsi nagy szakértelemmel rugdosott minket. Mondjuk ő se bírta ki röhögés nélkül amikor mondtuik, hogy kiöntöttük azt a lét amibe a húst főztük :-) Az kellett volna a hurkába, nem sikerült. Forralás következett megint. A tepertő is elkészült kapott egy kis tejet és vacsorára készült a toroskáposzta és a pecsenye is. A fogyókúrának meg lőttek. De ez egy ilyen nap.
És a többi husi a megfelelve a higéniás követelményeknek:
Elég komoly mosogatással fejeződött be a móka, enneka nagy részét magamra vállaltam, a szakember megdicsért, hogy ezt egészen jól csinálom. Kissé megkönnyebbültem, hogy mégis jó vagyok valamire. Elkészült a véres hurka, a májas hurka és a kolbász is. Természetesen a napba belefért egy kis szórakozás is, este levezetésként meg elkezdtünk rendesen inni, elénekeltük az "Ó sol e míó-t is"-t is. Mire a csajok szaladgáltak a hóban addigra bealudtam.
Szuper kis nap volt. Lesz még ilyen máskor is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
annamarie · http://amihazunk.blog.hu 2010.02.13. 08:19:15
HelloJozsi 2010.02.13. 09:59:26
De hogy milllyen guszta az a katonás rendben sorakozó fél mázsa husi... nyamm..
Utolsó kommentek