Ez az egyik kedvenc túrám:

Melós hétvége volt! Futottunk! Meszeltünk!

Ez a futásdolog fertőző. Először én indultam el a lejtőn, aztán sorba a tagok :-) Szeptemberben meg azon veszem észre magam, hogy a család egyik fele velem fut, a másik fele szurkol :-) Ez jó! Ekidenbe letoltuk a maratont és 256 csapat (férfi) közül a csapatunk 42. helyen végzett....

Persze mindez nem jött volna létre, ha nincs Misi, hiszen ő készítette a fotót. Ő most nem futott, de ő is fut. Vidám vasárnap!

A futás amúgy klassz volt, jött a szembeszél is ahogy kellett. Az elején futottam 12.4 km 53:10 alatt, meg a végét is Sanyi val 4:30-as tempóban. A csajok is kitettek magukért  :-)

Jól meg is vertük a Szásztalanok csapatát. 3 perc. Ennyi! De nem adják fel. Készülnek a következő összecsapásra. Elszántságból, kitartásból jeles :-)

Éljen a Szász-lábúak csapat!

A hétvége a Gerecse jegyében telt. Részben erdőben, részben mezőn. A hegyen futottunk, a mezőn kaszáltunk. Úgy érzem sikerült lefektetni a vidéki élet alappílléreit. beszaladtam az Obi-ba megvenni a legszükségesebbet. Egy MDT fűkasza került a kosárba és izibe be is vettetem tudásom. Lassan kezdődnek az egyéb munkálatok is.

Íme a bizonyíték: Szasza és a kasza

Mondjuk a legdurvább az volt amikor a lehulló körte-, és almadarabokat kaszáltam a pofámba :-)

ez volt életem első montis megmozdulásán, nem hajtottam ki magam…

Annyit elöljáróban, hogy nem igazán montizom, kétszer mentem vele terepen, egyszer Nagy-Kevélynél tekertem vele, egyszer meg a hármashatárhegyre egy panorámakört. Múlt héten proc-tól kaptam egy spd stoplit (köszi), meg vettem egy cipőt is hozzá. Aztán a ház előtt tekertem pár métert, hogy ki tudom-e akasztani a cipőmet, jól kilazítva ment. Már csak éles helyzetbe kellett gyakorolni.
Szombaton futottam a Bükkben, és úgy adódott, hogy a Felsőtárkány- Nagy-Eged piros keresztre is felfutottam, így nagyjából láttam mire számíthatok.

A rajtnál izgultam, és felvettem a záróbringás szerepét. Amúgy kellemesen ment felfele, aztán ahogy teltek a kilométerek, egyre inkább élveztem és bátrabban tapostam felfele. Különösebben nem erőlködtem. Azt hiszem az egész verseny alatt 152 volt a max pulzusom (128-az átlag). Tapasztalatlanságom a lejtőn érvényesült igazán, rendesen állva hagyott mindenki. Az látszott, hogy a mezőny hátsó fele is dupla olyan gyorsan ment lefele, mint én. Hát lestem nagyokat. Lefele azért kiakasztottam a lábam a pedálból a biztonság kedvéért. A következő emelkedőn már biztosabban tekertem felfele is. Elég sokan leszálltak itt tolni, de rendesek voltak előttem félreálltak jelzés nélkül. A frissítés rendbe volt. A meredek ereszkedésnél megint csak óvatoskodtam, ha jöttek mögöttem félreálltam. Felsőtárkány után kicsit besűrűsödött a mezőny, így a Nagy-Egednél ahogy a környezetemben mindenki én is toltam. Mondjuk az meglepett, hogy 30-40 embert tolás közben előzök le :-)

Onnan kezdve felfele csak egy ember előzött, de előtte egy felvezető motoros ment. Aztán ereszkedés közben valaki megmondta a tutit, hogy hogy menjek lefele, combbal szorítsam az ülést, hátul a testsúly ilyenek. Így tényleg jobb volt, kevesebbet fékeztem és itt igazán nem is előztek már le. Azt gondolom jó móka volt, szerintem felfele se és lefele meg pláne nem nagyon súroltam határaimat. Kellemes bringázás volt egy jól kijelölt útvonalon, perec nélkül. 3:55 lett az időm, ami bizonyára nagyon gyenge :-) de ez így volt jó. Mondjuk ilyen intenzitással pár órát még el tudtam volna tekergetni. Hát ennyi...